Regőczy László

fotós

Bemutatkozás

Egyszer azt mondták nekem, hogy a játékban sosem fáradunk el, mert az egy olyan dolog, amit belefeledkezve boldogan tudunk csinálni órákon át. Akkor leszünk a legboldogabbak, ha olyan hivatást tudunk választani, ami számunka nem is munka, hanem játék és így maximálisan ki tudunk teljesedni benne. Ezt jelenti nekem a fényképezés. Egy olyan formáját a játéknak, amire teljes mértékben koncentrálok, ahol mindig keresem az új utakat és kihívásokat, mert a lehetőségek végtelenek. És ezért fotózok embereket, és amikor csak lehet divatot is. Mint ahogy magában a fotózásban, az emberekben rejlő lehetőségek is végtelenek.

A fotózást tényleges játékként kezdtem. 10 éves voltam, amikor nagyszüleim 50. házassági évfordulójára kölcsön kaptunk egy komoly tükörreflexes masinát. Édesapám néhány kép erejéig megengedte, hogy én is a nyakamba akasszam a nehéz fényképezőt. Onnantól kezdve elválaszthatatlanok voltunk egymástól. A témakeresés, a komponálás, az exponáló gomb megnyomása teljesen magával ragadott, még akkor is, amikor kiderült, hogy néhány fotón csak az elmosódott kutya szerepel. Azóta is annyit játszok így, amennyit csak tudok és arra törekszem, hogy minden egyes alkalommal jobb és jobb legyek, hogy újabbnál újabb elképzeléseket valósítsak meg. És ezért szeretek többek között stúdióban is fotózni. Ott, ahol megteremthetem az elképzelések minden részletét és felépíthetem a saját világomat. Egy ilyen helyzetben mind a modell, mind a fotós olyan oldalát is meg tudja mutatni, amiről talán azt sem tudta, hogy létezik. Mikor ezek együtt megvalósulnak különleges, egyedi és személyes képek születnek.

https://laszloregoczy.com/

Mikor és hogy csatlakoztál a Randomhoz?

Először egy egyetemi fotózás keretében volt egy fergeteges fotózásunk a Randommal, majd diploma után következett a folytatás.